Persze hajnal 4-ig legalább fent voltam, és pörögtem. Ki, kivel, mit, miért, hogyan, hányszor stb. kezdetű kérdések és társai. Szegény Hugh Lauire önéletrajz-szerűsége nem igazán kötött le, tegnap ilyenkor bezzeg simán bealudtam egy TNG epizódon (geek vagyok, beismerem - de asszony is szereti:).
Kelés reggel 7 előtt, mi másra, mint könnyed telefoncsörgésre, vezető vezető hív, hogy akár mehetek is be a cég telephelyére. Ugyan dobtam be malacot (parkolóautomata nálam malacpersely, mivel mind2 useless) kb. 9-ig, node ki tud így aludni - túl optimista lehettem este.
Kellemes így pár óra alvás után, remek idegállapotban nekiállni dolgozni, kicsit álomszerű, teljesen valótlannak tűnő állapot. Az ember szinte kívülről látja önmagát, és persze egy nyúzott, ideges, stresszes valakit lát, ami nem egy nagy öröm, ismerjük el.
Bent válságértekezlet, üres irodában mi mást lehet csinálni. Kicsit olyan volt mint seregszemle a vert sereg főhadiszállásán. Hát igen sokat nem kacagtunk. Ellenben szereztem új telefont (S40 Nokia, argh), mobilinternetet meg ilyen dolgokat. Egy szegény munkatárs berántása után (szegény épp reggelizett volna), megpróbáltunk dolgozni kicsit - helyreállítani netet irodában - ejj, ezek minden utp kábelt kihúztak.
Ügyfelek - kiknek elvitték a szervereit, leállították a szolgáltatásait - kicsit nyugtalankodtak (magyarul halál idegesek voltak), ezért előszedtünk minden szerverekre vonatkozó papírt és szerződést, hátha.
