Ok, ott álltam egy szál telefon, számítógép, egyebek nélkül, kb. 10 év óta először, és mivel berúgni nem akartam (az 10 éve lett volna opció), ezért még a rendőr urakat megkértem indulásuk előtt (előző részhez tessék olvasni), hogy hadd hívjam fel egy kollégámat. Természetesen megtették nekem ezt a szívességet, így izgatottan számoltam a másodperceket, mikor leszek már megint wired:) Fantasztikus, hogy néhány év alatt mennyire rászoktunk ezekre a kütyükre, de komolyan szinte meztelennek érzi magát az ember ezek nélkül (lehet a tehetetlen jobb szó lett volna, de mindegy).
Megjött kolléga, telefonját elvettem (bocsi, kell), persze ő nem vezető munkatárs, én meg vezető munkatárs, így könnyű:) Pár telefon (10 perc rádiócsend után orgazmusközeli élmény - ok, ez erős túlzás volt), és újra a civilizációban. Gondolkodtam is, hogy hogy is élhették túl az emberek a pre-mobiltelefonos időket? (a fentiek alapján puszta véletlen lehetett). Mindegy, indulás be az ismert biztonsági cég központjába. Az ismert biztonsági cég telephelye előtt a cég néhány további vezető munkatársa fogadott, akik elmondták, hogy talán nem kellene bemenni, mert odabent a rendőr urak (vagy 20an) jelenleg még foganatosítják a foganatosítanivalót. Ejha. Mindenképpen meg kell említenem, hogy az ismert biztonsági cég telephelyét tartalmazó épületből vitte el a nagy fekete autó anno szegény Rajk Lászlót a Rajk László és tsai elleni bűnper részeként. Hmm, de ismerős szöveg... jó látni, hogy bizonyos dolgok nem változnak, hiszen kell az ember életében a kontinuitás. Jó, inkább nem.
A rendőr urak 21 óra tájban hagyták el az ismert biztonsági cég telephelyét. Holnap reggel 9-kor válságértekezlet, hurrá. Ki bírtam volna hagyni. Szerintem mindenki.
